A János Zsigmond Általános Iskola beszámolója

Lassan elérkezünk az év végére s ilyenkor az ember visszatekint az elmúlt esztendő történéseire. Számon kéri önmagától, hogy mit tervezett és ezek a tervek közül mit sikerült megvalósítania. Mivel a 2018 as év első feléről már júniusban részletesen beszámoltam, így nem látom értelmét, hogy azokról újból beszéljek. Éppen ezért a mostani beszámolóban a júniustól napjaink eseményeiről szólnék pár szót.

A román oktatási politikáról csak egy kicsit elmélkednék, mert azt a korszakot érjük, amikor csak úgy isszuk az információkat a médiából és Internetről. A csapból is a magyar tanítók sorsa hangzott heteken – hónapokon keresztül (taníthatják – e a románt magyar gyerekeknek, majd ha tanítják, kifizetik – e nekik), de szerencsére novemberre ez a probléma is megoldódott ahajt – szeptembertől.

De milyen is ez a román oktatás politika? Én úgy képzelem, és olyannak hasonlítom, mint egy kalandos út. Nagyon szép egyenes útként kezdődik, hirtelen kanyargóssá válik, majd hatalmas emelkedők jönnek utána óriási ereszkedőkkel, tele kátyúkkal és bukkanókkal. Na, ezen az útvonalon nem lehet elbóbiskolni, se megbarátkozni, csak ráhangolódni. Valamelyest. Miniszterek cserélődnek, törvények változnak mindezek, nagyon rövid idő alatt. Mire az ember belerázódik valamibe, hirtelen valami fantasztikus történik, és minden addigi megváltozik. Egy tollvonás, és kezdődik minden elölről, egy újabb verzióban.  Ami viszont soha nem változik az az, hogy hétfőn kezdődik a suli. Ha van tanárod minden szakra, ha nincs, neked csengettek. Mert a tanévkezdés az igazgatónak, olyan mint egy bonyolult sakkjátszma. Pár lépésből bármikor kijöhetsz győztesnek, de ha rosszul jönnek a lépések akkor nagyon befolyásolja a játékodat. Bárhogy történik a játék vége, szinte biztos, hogy azt kell elfogad.

Számunkra következőképpen alakult a játszma: 5 régi kollega került el iskolánktól és helyükre érkezett három új. Pozitívként könyvelhessük el, hogy az idei tanévre megoldódott a román, angol, matek katedra szakos tanárokkal való lefödése. Az is pozitívum, hogy csökkent azon pedagógusok száma, akik több iskola között kellett ingázniuk, így több időt és energiát fordíthatnak iskolánkra. Negatívum pedig az, hogy az 5-8 osztályokban még egy osztályt össze kellet vonjunk az eddigi összevont mellé.

A 2018-2019 – es tanévet 122 diákkal kezdtük meg. Ebből 44 óvodás, 45 elemista és 33 gimnazista. Az iskola összesen 18 személyt foglalkoztat, úgy pedagógust, mint kisegítő személyzetet, ebből 13 helybéli.

Tanév elején sikerült végéhez érnünk a Kaláka programunknak, ami még az előző évről maradt hátra. Ez a fatartó és a kinti illemhelyek tetőzetének cseréjét képezi. A munkálatokat az iskola karbantartója és sofőrje végezte el, a régi cserepek és lécek leszedésénél valamint cserepezésnél szociális munkások segédkeztek. Csak azokban az osztályokban meszeltünk, ahol szükségszerűnek láttuk, mert figyelembe kellett vegyük az iskola költségvetését.

Az idei tanében is pályáztunk a Megyei Tanács által meghirdetett Barangoljunk Székelyföldön programhoz, annyi különbséggel, hogy idén kevesebb kirándulást hagytak jóvá iskolánknak a megszokottnál, csak egyet. Hogy ne csak 15 diák részesüljön a jutalom – érdemkirándulásban, így az iskola saját költségére vállalt még két kirándulást. Így jutottunk oda, hogy a derzsi elemisták Gyimesbükkre kirándultak az Ezeréves határhoz, a muzsnai elemisták szovátai Medve tavat és Parajdot látogatták meg, valamint a gimnazisták a Csíkszentdomokosi vadászkiállítást tekintették meg.

Az idei szülő – pedagógus kirándulás egy későbbi időpontra esett a megszokottnál. De a kiránduló vágyat ez sem hátráltatta annak a 23 fős személynek, aki fagyos téli hidegben nekivágott a kitűzött útvonalnak. Kirándulásunk útvonala és látnivalói a következők voltak: Prázsmári erődtemplom – Szászhermány evangélikus erődtemploma – Brassói karácsonyi vásár.

Még 2017 – ben sikeresen pályáztunk a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségéhez ahol Óvodai játszóterekre és Óvodai eszközökre lehetett pályázatot benyújtani, amelyet a magyar állam finanszíroz. Örömünkre és nagy várakozásunkra óvodáinknak ezt a „csomagot” az angyal hozta el.

A derzsi óvodára eszközbeszerzést pályáztunk, aminek értéke 15.500 lej. Itt a teljes bútorzatot fogjuk kicserélni a téli vakációban. (A bútorok már megérkeztek összecsomagolva, fóliázva).

A muzsnai óvodának játszótérre pályáztunk, aminek értéke 42.995 lej. A kivitelező cég ezen sorok írása alatt is dogozik a játszótér megépítésén.

Ezekkel a pályázatokkal akkorát szépülnek óvodáink, amire nem volt példa az elmúlt években. Ezennel is köszönjük a Magyar államnak és a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségnek, hogy részese lehettünk ennek a nagyszerű fejlesztésnek. Két település, biztosan gazdagabb lett.

Idén is volt Mikulásjárás és az angyal sem maradt el. A csomagok értékét az iskola vállalta, annak érdekében, hogy a diákjaink egy kis figyelmességben részesüljenek.

Próbálunk minden téren és minden tevékenységen résztvenni és bekacsolódni, legyen az iskolai vagy azon kívüli tevékenység.

A szeptembertől decemberig a következő tevékenységek zajlottak le intézményeinkben:

  • Szólnoki önkéntes orvosokat fogadtuk egy teljes napra – akik diákjainkat vizsgálták meg bérmentesen (fogorvos, gyerekorvos, bőrgyógyász).
  • Az elemisták közösen tartották a Magyar Népmese Napját Székelyderzsben.
  • Tartottuk a Márton napot a muzsnai iskolában.
  • Nem maradt el a muzsnai szüretibál a muzsnai óvodásoknak és kisiskolásoknak.
  • Tartottuk az Oktatás világnapját – természetbe való kirándulással.
  • Részt vettünk az „Adj király katonát!” nevű ifjúsági vetélkedőn – Kányádban, majd az országoson Nagyenyeden is jelen voltunk.
  • Iskolánk társpartnerként résztvett és műsorral készült, János Zsigmond első köztéri szobrának felavatásán Székelyderzsben.
  • Tartottuk a Globális oktatás hetét, ahol az egészséges táplálkozásról tanultunk és igazi házikenyeret sütöttünk.
  • Az elemisták a Tomcsa Sándor színház gyerekelőadásait tekintik meg.
  • Mikulás vetélkedőt szerveztünk az elemista diákoknak.
  • Az utóbbi években mikulás csomaggal kedveskednek diákjainknak a magyarországi Máltai Szeretetszolgálat önkéntesei.
  • Ünnepi műsorral búcsúztattuk a 2018 – as évet.

Ami nem oktatás, de intézményünket érinti:

Februárra elkészül az iskola levéltára, amelyben közel 150 év összegyűlt dokumentuma fog rendezetten a polcokra kerülni. Az iskola tűzvédelmi engedélyének dokumentációja teljes mértékben elkészült. Innentől következnek azok a módosítások valamint felszerelések beszerzése, ami lehetővé teszi, hogy tűzvédelmi szempontból megfelelő legyen az épület. (néhány példa: villanyhálózat biztosítéktábla csere, villámhárító felszerelése, rossz irányba nyíló ajtók megfordítása stb.) Ezek a felszerelések, munkálatok még akkora költséget követelnek, hogy kivitelezésükre egy pályázatban is gondolkozunk. A helyi önkormányzat betelekkönyveztette az iskola területét annak érdekében, hogy további pályázatokat lehessen lehívni. Elkészült a derzsi iskola teljes körű felújításának dokumentációja, ami magába foglalja az iskola hőszigetelését, központi fűtését, bútorzat cseréjét, korszerű elektronikai cikkek beszerzését. Innentől kezdve a helyi tanács már csak a megfelelő lehetőségre és pályázati kiírásra vár, amiben meglehet kapaszkodni.

Ha visszagondolok az elmúlt év megvalósításaira és próbálkozásaira, akkor Neil Armstrong idézet jut eszembe, amit a ’69 es Holdraszálláskor fogalmazott meg:

„Kis lépés egy embernek, de hatalmas ugrás az emberiségnek”

Mi is a kis lépésekből ugrunk előre-előre és akkorákat ugrunk, amekkorát csak lehet legyen az kicsi vagy hatalmas.

A beszámolóm kezdetén néhány szóban akartam Önökhöz szólni és lám néhány oldal sikeredett. Véleményem szerint egy sikeres évet zártunk és nagyon remélem, hogy ezek a sikerek továbbra is folytatódnak és meglesznek azok a lehetőségek, amikben nekünk kapaszkodnunk kell.

Én ezekkel a gondolatokkal búcsúzom a 2018 as esztendőtől és kívánok egy Boldog Új Évet mindnyájunknak.

Dénes Attila – iskolaigazgató